Főmenü:
A szótár itt letölthető nyomtatható PDF formátumban.
AGE: emelés, fel
AI: harmónia, mérkózés, viadal
AIKIJITSU: Jiu-Jitsu, Judo és Aikido őse.
AI HANMI: azonos oldali állás, elől lévő csipő
AITE: partner
ASHI: láb
ASHI BARAI: lábsöprés
ATAMA: fejcsúcs
ATE: csapás, sújtás
ATEMI: ütés (elméletben) az emberi test életpontjaira
AYUMI ASHI: normális, rendes járás: egyik lábat a másik után helyezni
BATTO JUTSU: a kardkirántás művészete (a IAIDO régi formája)
BO: hosszú bot
BO JITSU: a bot művészete
BOKKEN: fakard
BU: hadi, a harcművészettel kapcsolatos
BUDO: a harcos útja, harcművészet
BUDOKA: tanuló
BUSHI: harcos, szamuráj
BUSHIDO: a Bushik erkölcskódexe
CHADO: a teaszertartás művészete
CHIKARA: erő
CHOKU TSUKI: egyenes ütés váltott kézzel
CHUDAN: a test középszintje
CHUDAN TSUKI: ökölütés az alhas (gyomorszáj) irányába
CHUSOKU: lábujjak alatti párnás része
DACHI=TACHI: állás, testartás
DAI: nagy,alapvető
DAISHO: 3 darabos szamuraj készlet (katana, wakizashi, tanto)
DAN: fokozat, rang
DEASHI: lábfej
DENSHO: régi feljegyzések
DO: út
DOJO: az a hely, ahol az utat tanulmányozzák, a harcművészetek edzőterme
DOSA: mozdulat, mozgás
DOSHU: szó szerint az út Mestere, a művészet legnagyobb (technikai és szellemi) képviselője
DOZO: kérem szépen, nagyon szépen kérem
EMPI=HIJI: könyök
EMPI UCHI: könyök csapás
ERI: gallér
ERI DORI: gallér fogás hátulról
GAMMEN: arc
GAMMEN TSUKI: egyenes ütés arcra
GAESHI: felfordítani
GARAMI: kulcs, kulcsolás
GATAME=KATAME: rögzétés, leszorítás
GE: lent
GEDAN: a test alsó szintje
GEIKO=KEIKO: edzés,módszer
GERI=KERI: rúgás
GETA: fapapucs
GI: edzőruha, JUDOGI:
judoruha,KARATEGI: karateruha
GO: öt(5), kemény,
GO NO GEIKO: kemény edzésmód
GOSHI=KOSHI: csipő
GOSHIN: önvédelem
GURUMA: kör
GYAKU: ellentéte, forditott
GYAKU HANMI: forditott állás, hátul lévő csipő
GYAKU TSUKI: ellentétes oldali egyenes űtés
HACHI: nylc(8)
HAJIME: kezdés!, induj, rajta!
HAKAMA: a klasszikus BUDO irányzatokban viselt hagyományos nadrág-szoknya
HAN: szóösszetételekben-fél, fele
HANBO: rövid bot
HANMI: az alhas része, az ember életközpontja (vitális központja), oldaltartás
HANTAI: oldalcsere, váltás
HARA: altest, a test súlypontja
HARAGEI: a hara művészete
HEIKO: párhuzamos
HENKA: váltás, átmenet, változtatás
HIDARI: bal
HIJI=EMPI: könyök
HIKI: húzni
HIZA: térd
HO: gyakorlat
HONBU: központi, főhivatal
IAIDO: a kard útja (a kardkirántás művészete)
IAITO: a IAI gyakorlásánál használt kard
ICHI: egy(1)
IRIMI: az Aikido egyik alapmozdulata, előrelépés kitéréssel a támadó felé, erősen pozitív mozgás.
Majdnem minden AIKIDO-technika használja az IRIMI-t, vagy az IRIMI TENKAN-t.
JASUMU: pihenj!
JITSU=JUTSU: művészet
JIU=JU: lágy, finom, enged
JO: bot
JODAN: a test felső szintje
JOSEKI: a DOJO tiszteletbeli fala
JOTAI: felső test
JU: lágy(ság)
JUJI: kereszt
JUKEN JUTSU: a szurony művészete
JU-JUTSU, JIU-JITSU: a lágyság művészete, régi harcmodor, melybő1néhány modern harcművészet származik
JU NO GEIKO: lágy edzésmód
KAMAE: (test)tartás, alapállás
KAMIZA: magas fűlke( oltár, szentély) a dojo
tiszteletbeli helye, ahol általában az O SENSEI képe, egy SHINTO oltár
KAITEN: forgómozgás, körforgás
KAPPO: újraélesztési módszer
KARATE: közismert harcmüvészet, KARA = üres, TE = kéz
KATA: előírt formagyakorlatok, stilizált mozdulatsor
KATA: váll
KATAME WAZA: kontrolltechnika, rőgzétés
KATANA: japán kard
KAI: egyesület, csoport, iskola
KAKARI GEIKO: folyamatos munka, a partner megállás
nélkül támad (egy vagy több támadóval)
KEIKO: gyakorlás, edzés
KEIKO HO: az edzés formái
KEN: ököl; kard
KEMPO: a kínai KARATE egyik fajtája (SHORINJI KEMPO)
KENDO: japán vívás bambuszkarddal (SHINAI jal)
KESA GIRI: rézsútos vágás, a kéz magasról indul
KI: vitális „könnyedség”, kozmikus energia
KIAI: kiáltás, erőöszpontosítás, ösztönzés
KIHON: alapgyakorlat, alapiskola
KIME: a testi és szellemierő koncentrációja, összpontositása
KIRI=GIRI: vág(ás)
KI NO NOGARE: a szellem folyama, éltető erő mozgása
KOBUDO: régi harcművészet; hagyományos fegyvereket alkalmazó harcművészet
KOKYU: légzés, a légzés ereje
KOKYU HO: a KOKYU gyakorlása
KOKORO: mentálitás (gondolkodásmód), szív és lélek
KOSHI: csípő
KOTE: csukló
KUBI: nyak
KUMI: csoport, fogni
KUMI TACHI: páros kardgyakorlat
KUMI JO: páros JO-gyakorlat
KUZUSHI: egyensúlyvesztésbe hozás
KYU: fokozat, amely megelőzi a DAN-fokozatokat
KYUDO: az íj útja
KYUSO: vitális pontok
AZ AIKIDÓBAN ÉS A TŐBBI HARCMŰVESZETBEN HASZNÁLT KIFEJEZÉSEK SZÓJEGYZÉKE
MA-AI: harmonikus távolság
MAE: előre
MAE GERI: egyenes rúgás előre
MAWASHI: köríves, forgó
MAWASHI GERI: köríves rúgás
MAVATE: fordulás; fordulj!
MEN: fej
MI=TAI: test
MICHI=DO: út
MIGI: jobboldal
MOKUSO: meditáció
MOROTE: kétkezes
MU: hiány; üres
MUNE: mellkas
MUNE DORI: fogás a ruha hajtókájánál
MURI: RI hiánya, elv nélkül
MUSHIN: üres tudat (Zen)
MUSUBI DACHI: alapállás zárt lábakkal
NAGE: dobás; aki a technikát csinálja (SHITE vagy TORI)
NAGE WAZA: dobástechnika
NAGINATA: görbe alabárdfajta, lándzsa. A NAGINATA főleg a nők körében használt harcművészet
NI: kettő (2)
NOGARE: légzéstechnika
O: nagy; tiszteletet kifejező
OBI: öv
OMOTE: pozitív; előre; valaminek az eleje; szemben
ONEGAISHIMASU: udvarias köszönési formula, jelentése: könyörgöm, kérem szépen
OSAE: leszorító, lenyomó
OSAE WASA: kontrolltechnika, pl.: IKKYO
OSS: üdvözlés, jelentkezés
OTAGAI NI REI: az edzőpartner(ek) üdvözlése
OTOSHI: ejtés, lerántás
RAN: szabad, laza
RANDORI: szabad, folyamatos munka
REI: köszönés, üdvözlés
RI: elv, alapelv
RITSU REI: köszönés állva
RYO: pár; kettővel
RYU: iskola (a harcművészeteknél); stílus
SABAKI: kitérés
SAMOURAI: harcos, a katonai osztály tagja a feudális korban
SAN: három (3)
SANKAKUTAI: védekező állás, a lábak derékszögben, a sarok-lábujj vonala háromszöget alkot
SEISHIN: lélek, szellem, BUDO SEISHIN: BUDO lélek
SEIZA: térdelő ülés
SENPAI: tanító; rangidős
SENSEI: tanár, mester, tiszteletbeli személy
SHIAI: verseny
SHIATSU: japán masszázs
SHIHAN: magas fokozatú tanár, nagymester
SHIHO GIRI: négyirányú vágás (SHIHO = 4)
SHIKKO: térden járás
SHINAI: négy bambuszlapból álló kard, a KENDO-ban használják
SHINTO: japán nemzeti vallás
SHISEI: helyes, korrekt (test)tartás
SHITE: aki dolgozik (NAGE vagy TORI)
SHIZENTAI: természetes alapállás
SHODAN: első DAN (kezdő DAN)
SHOMEN: oltár; előre, egyenesen
SOKUMEN: ferdén, rézsútosan, keresztbe
SORE MADE: A küzdelemnek vége!, vezényszó
SOTAI DOSA: páros gyakorlat
SOTO: külső; ZEN iskola
SUBURI: ütésgyakorlat karddal, amit egyedül, megállás nélkül ismételnek
SUIGETSU: gyomorszáj
SUWARI WAZA: technikák térdepelve
TACHI: hosszú japán kard
TACHI=DACHI: állás
TACHI WAZA: technika állásban
TACHI OYOGI: régi harcművészet, amely úszást, valamint fegyverrel és fegyverzettel való harcot jelent
TAI: test
TAI JITSU: pusztakezes harci technikák
TAI SABAKI: körkörös helyváltoztatás, lépés
TAISO: gimnasztika, nevelő és bemelegítő gyakorlat,
TAMBO: rövid bot
TANDEN: hara, alhas
TANDOKU DOSA: gyakorlás egyedül
TANTO: kés
TANTO DORI: kés elleni technika
TATAMI: vastag szalmagyékény, amelyet a japán otthonokban használnak. A dojókban a szőnyeget jelenti.
TE: kéz
TEGATANA: kézél, kézkard
TEKUBI: csukló
TEN: ég
TENKAN: tengely; helyváltoztatás, amely egy tengely körül történik (az egyik láb körül, amelyik közben nem
mozdul el a helyéről), miközben elvezetik a támadó erejét
TE NO UCHI: kéztartás
TO: kard; él; ajtó
TOBI: ugró
TORI: a technikát végző személy (NAGE vagy SHITE)
TSUGI ASHI: után lépés, a lábak csúsztatása anélkül. hogy egyiket amásik elé tennénk
TSUKI: egyenes ütés előre (ököllel, karddal vagy bottal)
UCHI: belső
UDE: kar
UKE: védés; aki támad és aki esik
UKEMI: védekezés;esés
UKEMI WAZA: esés technika
UNDO: testi-szellemi bemelegítés, ráhangolodás
URA: negatív; belső; hátsó (hátlap); rejtett rész
USHIRO: hátra, hátul, vissza
YAME: állj!
YARI: lándzsa
YOI: jó; figyelem!
YOKO: oldal
YOKOMEN: oldal-, oldalsó
YUDANSHA: DAN-os, fekete öves
YUMI: japán íj
WAKA SENSEI: a Mester fia, szó szerint: az ifjú Mester (csak akkor használják, ha a Mester még él)
WAZA: technika
ZA: űlés
ZAN: hegy
ZANSHIN: a technika végrehajtása utáni előírt testtartás, testi és szellemi uralom; tökéletes kocentráció;
teljesség
ZAREI: köszönés ülve (seizában)
ZAZEN: meditáció űlve