Főmenü:
Az aikidó gyakorlásának kulcsfontosságú, alapvető eleme a védekezés etikájának ismerete; ez az, ami O-szenszej művészetét a harcművészetek többségétől megkülönbözteti.
A védekezés etikája az alábbi négy szintre osztható:
A gyakorló provokáció nélkül, saját maga kezdeményezi a támadást, és megöli a másikat. Provokáció nélküli, agresszióból eredő közvetlen támadás – a négy fázis közül erkölcsileg ez képviseli a legalacsonyabb szintet. A harci módszerek ismerői közül például a nindzsák dolgoztak ilyen szellemben.
A gyakorló nem közvetlenül támadja meg a másikat, hanem kiprovokálja, hogy az támadjon. Erre a gyakorló megsemmisítő erejű védekezéssel reagál, megöli a támadót. Erkölcsileg csupán lehelletnyi választja el az előzőtől. Sok példa van erre, az erő fitogtatásából eredő kihívásos küzdelmek hasonlóak ehhez.
A gyakorló békés szándékú: nem támadja, nem provokálja a másikat – viszont mikor a másik váratlanul megtámadja őt, nem kíméli a támadót, csak a saját biztonságára és épségére gondol, miközben súlyosan megsebesíti vagy megöli a támadóját. Ez a viselkedés ismerős a legtöbb japán és kínai harci módszerben, és a szamuráj hagyományokban is. Miközben a gyakorló saját magát védi a sérülésektől, a módszere a másik elpusztításával jár.
A gyakorló békés szándékú: nem támadja, nem provokálja a másikat – viszont mikor a másik váratlanul megtámadja őt, olyan szakértelemmel és kontrollal védi meg magát, hogy a támadónak nem kell meghalnia, sőt mégcsak súlyosan megsérülnie sem. A támadót ellenőrzése alatt tartva lehetőséget teremt a helyzet legjobb megoldására. Az aikidó célja ez utóbbi harcművészeti elv gyakorlati megvalósítása.